Firenze a csúcs! Már elég olasz, de azért még nagyon európai. Miután besétáltunk a szállásra - az olasz városok többségében a belváros le van zárva a kocsik elől, ami nagyon szuper dolog! -, ami konkrétan a dóm melletti utcában van, és Ambrus kiderítette, hogy nem fognak elrabolni - túl jónak tűnt a szállás ahhoz, hogy ne legyen benne valami gyanús - elmentünk vacsorázni.
Hihetetlen volt, ahogy egyszer csak a szállásra sétálás közben előbukkant a dóm! Hirtelen csak ott van az ember mellett. Vagy inkább fölött. Nincs akkor tér előtte, mint Milánóban. Itt tényleg a szomszédban van, ott tornyosul az ember mellett fehéren-zölden-pirosan. És ott a csoda a tetején, a kupola. Duomo valahogy egyszerre lehengerlő és monumentális, és mégis befogadható és emberi. Látszik az ablakból, felkelt a harangjaival, lépten nyomon belébukkan az ember.
Eddig még nem írtunk az egyik legfontosabb elfoglaltságunkról itt a nászúton. Hé! Nem Az! Szépen... A legjobb éttermek kikereséséről van szó. Nem a legelegánsabbról meg legdrágábbról beszélek, hanem a legjobbakról. Ahol jó a hangulat és finom az étel. Az étkezéseinket mindig hosszan tartó, néha egészen stresszes kutatómunka előzi meg, utánaolvasunk, hogy a fórumokon mit írnak, és ami még fontosabb, hogy milyen google értékelésekkel rendelkeznek a helyek. Így találtunk rá a Vini e Vecchi Sapori-ra (Borok és régi ízek) is, a top firenzei helyünkre. Amikor odaértünk, már elkezdett kialakulni egy kisebb sor, de szerencsére gyorsan helyet kaptunk. A vidám pincér, ezentúl számunkra csak Főúr, gyorsan a helyünkre tessékelt a kicsi, de zsúfolt vendéglőben, és már indulhatott is az utazás. Mindkét este ott ettünk, annyira megszerettük a helyet, amiben nem kis szerepe volt a Főúrnak. És az ételek is kiválóak voltak, ettünk sokféle tésztát, ossobuccot, marhaszeletet és finom chiantit ittunk hozzá. Ha arra jártok, mindenképp menjetek be.
Na azért persze nem csak ettünk Firenzében. Végtelen sok gótikus, reneszánsz és barokk képet és szobrot is láttunk. Voltunk az Uffiziben és megállapítottuk, hogy Boticelli a legjobb. Láttuk Michelangelo Dávidját, ami tényleg hatalmas. Voltunk misén a Dómban. Annyi művészet van itt, hogy már tényleg nem tudják hova rakni. 2 nap semmire se elég. Nem csodálom, hogy régen hónapokra vagy évekre jöttek ide.
Firenze azért is kiváló hely, mert a galériákon belül és kívül is nagyon jól el lehet benne lenni. Vannak benne boltok, amik alapján az olasz férfiak csak öltönyöket hordanak, a nők meg csak fehérneműt. Lehet kapni bort, amit kis kőablakon keresztül adnak ki. Van finom fagyi, de van körömcsipesz is. Van egy szuper folyója, és vannak szuper hídjai. Bár van Duomo, vannak más templomok is, mint a ferences Santa Croce, ahol mindenféle híres ember sírja van, többek között Michelangelóé és Galileié.
Ha több időnk lett volna itt, még többet láttunk volna. Most sajnos csak ennyi fért bele, mert vár ránk a Dél, ami már egészen más világ lesz.
Vendégségben a Főúrnál
Uffizi utáni eső
Híd az Arnón
A házak közül előbukkanó Doumo
Dávid