Ezt a napot Ravennában töltöttük. Már előző este elfoglaltuk a szállásunkat egy idős néni házának földszintjén. Ravenna az Utas és holdvilág mellett szerepel Szerb Antal olasz útinaplójában is, ahol az író kifejti, hogy a város hanyatlik, és nem túl emlékezetes, mozaikjait leszámítva. Ezt a véleményt többé-kevésbé mi osztjuk, két kiegészítéssel: egyrészt Szerb Antal igen nagy hibát vétve megfeledkezik a város központi látványosságairól, a körforgalmakról - amikről, ha nem pont körfolgalmakról lenne szó, azt is mondhatnánk, hogy minden sarokra jut egy.
Másrészt ha valahol már az első évezred felére ilyen mozaikokat csinálnak, egész nehéz dolguk van ezek túlszárnyalásával. Így legyünk elnézzőbbek, és maradjunk annyiban, hogy Ravenna stagnál.
Tehát egész nap mozaikokat vadásztunk. Az online jegy 5 helyre biztosít bejárást, de ezen kívül még van egy pár elszórva. A mozaikok 3 korszakból származnak, először a római keresztények hagyták itt a nyomukat, majd a gótok, és végül a bizánciak. Nekünk a San Vitale templom, az ortodox keresztelőkápolna és a Sant’Apollinare in Classe volt a kedvencünk. Ezek közül a keresztelőkápolna római, a másik kettő bizánci. Elképesztő, hogy mennyire szépek, részletesek ezek a mozaikok, csak áll előttük az ember és nem tud mit mondani, egészen beleszédül a nézésükbe.
Megnéztük még Theodorik gót király mauzóleumát is, mert azt hittük, itt is lesz mozaik, de csak egy nagy kőerődítmény, nem túl érdekes.
Ravennát a mozaikijai (meg a körforgalmai) határozzák meg, ezt tudja, de azt nagyon jól. Műtrágya szag pedig már nem volt.
Jusztiniánusz császár mozaikja a San Vitale bazilikában
Zita az üdvösséghez vezető utat szimbolizáló labirintus közepén
Theuderik gót király mauzóleuma (itt még nem tudtuk, hogy béna)
A Sant'Apollinare in Classe apszismozaikja
Keresztelőkápolna
Krisztus, mint katona