Kevés és rossz alvás után (köszi, milánói szúnyogok) irány Bologna. A legfontosabb tudnivaló, amire minden figyelmeztet, hogy bolognai spaghetti már pedig nincs. Ne keressük, ne kérjük, még csak hangosan ki se mondjuk ezt a két szót, mert már arra is ugrik a rendőrség. Oh no, la polizia.
Ezenkívül a város tiszta vörös, tele van árkádokkal, és itt van a világ legrégebbi egyeteme (majd ezer éves).
Bologna élhető. Közepes város, közepes mennyiségű turistával és közepes mennyiségű látnivalóval. Van egy nagy tere, amin persze van egy nagy templom, ami előtt persze kiabál velem az olasz bácsi, hogy rövid a nadrág, de amikor kérek tőle eltakarós leplet, csak 10 percnyi további jó hangulatban telt kiabálás után ad. Túléltük bár, de igénybe vett.
A legcsodásabb felfedezés Szerb Antal olaszországi útinaplója. Elég nagy az átfedés a mi és az ő útvonala között, és meglepően aktuális minden, amit ír, még így, kilencven év távlatából is.
Bár a bolognai spagetti ugye szitokszó erre, valamit azért mégiscsak enni kell, ezért délben irány a trattoria, de gyorsan, mielőtt háromkor minden bezárna, mert siesta van. Bologna szerencsére kitűnő ragúval (ez a PC kifejezés a bolognai szószra) örvendeztet meg bennünket, Ambrusnak lazannyó formában (Gárfen szerencsére nem evett bele), nekem tagliatellén. A nap további részéhez pedig egy-egy espresso ad erőt.
Kell is, különben akár csak Szerb Antal, mi is frászt kapnánk az elénk álló két óriástól. Szerencsére mi felkészülten mentünk elébük, és tudtuk, hogy csak a bolognai ferde tornyok azok, Asinelli és Garisenda. Ha valóban toronyépítési versenyről volt szó, ahogy a legenda szól, valaki nagyon egyértelműen nyert. És tényleg ferdék. De nagyon.
Előtte még megnézzük a San Stefano templomkomplexumot, ahol (elvileg) 7 templom fűződik labirintust alkotva egymásba. Itt, Olaszországban minden tele mártírokkal és ereklyékkel, és ez a hely sem kivétel.
Már csak a nagy téren lévő Neptunusz-szökőkút nevét viselő, díjnyertes fagyi marad hátra, ami méltán érdemelte ki a címet. És ha ez Olaszországban ez a legjobb fagyi, létezhet máshol ennél jobb?
Bologna nagyon jó. Nem túl könnyű, nem túl nehéz. Nagyon szerethető.
Este Ravennába érkezünk, és ha már ilyen közel a tenger, lekocsikázunk. Már sötét van, amire leérünk a partra. Hatalmas hullámok jönnek felénk. Egészen hihetetlen, hogy ez tényleg a tenger. Alig merészkedünk be, nehogy megsértsük, de azért vonz befelé, muszáj megmártózni.
Csoda nap. Holnap pedig vár ránk Bizánc a mozaikjaival.
Bologna vörös boltívei alatt
Ferdék a tornyok
Spaghetti e lasagne bolognese al ragú
A jeruzsálemi Szent Sír kápolna másolata Bologna-ban
Nettuno
Ravennában a tengernél