Rendezett sorokban álló szőlőültetvények, magas fák között megbúvó házikó, citrusfák. Ennyire tipikusan olasz volt a tegnapi szállásunk Verona mellett. Reggel a kertben ehettük meg a a főleg friss gyümölcsből álló svédasztalos reggelit, majd mentünk is tovább, hisz a nap további részében várt ránk Verona, a Garda tó, és még Milánóba is el kellett jutnunk.
Verona legturistásabb látványossága természetesen Júlia erkélye, amit persze csak a szemfüles városvezetés kezdett el a hősszerelmesnek tulajdonítani némi (igen sikeres) pénzszerzés reményében. A háznak semmi köze Júliához, sőt maga az erkély is csak 1936-ban került a oda. Egy gyors bekukkantásnál többet nem is vesztegettünk rá.
Annál érdekesebb és szebb a Szent Anasztázia templom, telis-tele díszítéssel, képekkel, szobrokkal. A templomot a bejáratnál kis guggoló emberkék őrzik, megjelenítve a közösség erőfeszítéseit a templom felépítésére. (Kinek mi jut eszébe róluk.) A fő nevezetesség Pisanello Szent György és a királylány freskója az oltártól jobbra fent, amin szerintünk György igencsak kelletlenül és belesápadva indul legyőzni a sárkányt - reméljük, hogy a borotvált fejű királylány azért értékeli az erőfeszítéseket. Amúgy ezt csak akkor fedeztük fel, amikor interneten megkerestük a képet, mert élőben lentről nem látszik túl sok minden. Az oltártól balra lévő fresókban apró belevésett graffitiket találtunk - azt nem tudtuk eldönteni, hogy mennyire erdetiek, de azért menő lenne, ha azok volnának.
Verona már a kis utcákban való bolyongás miatt is megérte, nem is beszélve a folyó menti sétálásról. A legjobb szerzeményünk pedig egy (vélhetőleg azért túlárazott) olaszországi útikönyv, amitől már igazi turistának éreztük magunkat.
Verona után még a legszabálykövetőbb német autósok se akadályozhattak meg abban, hogy eljussunk a Garda tó partján fekvő Malcesine-be. A tavat körülveszik a hatalmas, felhőkbe vesző hegyek, a tavon pedig vitorlások suhannak. A város nevezetessége a vár, ami valóban elég jól néz ki, és a benne lévő, múzeumnak csúfolt létesítmény, ami már kevésbé győzött meg minket. A várban amúgy pont esküvő tartottak - hát, mi örülünk, hogy nem jöttünk ilyen messzire.
Egy jó kis strandolás után már csak az maradt hátra, hogy eljussunk Milánóba - ami Ambrusnak hála meg is valósult. Ez a szállásunk messze elmarad a tegnapi mellett, de legalább van, nem úgy mint a nászút további részére - de intézzük ezt is. Az estét pedig egy kis trattoriaban zártuk egy milánói risotto/tagliatelle és egy finom bor társaságában.
Santa Anastasia
Verona
A Garda-tó Malcesine várából